Túl az Óperenciás-tengeren, túl a kurta farkú malacon és talán, még az erdei kunyhón is túl, ja várj vissza a kunyhóhoz. Valaki bent dalolászott. Mivel az erdő szélén található a mágikus helyecske, így fák veszik körül. Barna a ház, és kúp alakú.
Bent a házban a varázsló lánya él: Lana. A lány még csak 13 éves, de egyedül él, ugyanis apja gonosz varázsló lett az évek folyamán, miközben próbált keresztbe tenni Csipkerózsikának és családjának. A lány ezért elköltözött apjától, és Robertet zárdába rakták. Persze varázsmentes Rob börtöne. Lana az ki dúdolja a varázslatos dalt, egyszerű lakásában nem egyedül él, ott vannak neki az állatok, mivel a gonosz hírnév miatt senki sem barátkozik vele. A madarak, őzek, és minden példány szinte a barátai, kivéve az emberek. De ezt ne ragozzuk tovább. Egy emberke mégis van aki megérti a lány gondolatait: Elena a nagynénje. Nem a kislánnyal lakik, hanem nem messze tőle. A lelkes nő főz, takarít, és tanítja. Igen a lányocska magántanuló, hisz így megóvja magát attól, hogy mindenki piszkálja, cikizze. Épp most jön a postás, de ő is fél a leánytól, mint mindenki. Nem a postaláda a levelek nyughelye, hanem a poros föld. Azért mert a férfi a hírek hozója, távolból odavágja a ház elé. A félelem, egyszerű miért alakult ki mindenkiben: félnek az elátkozástól. Lana amint meghallotta a levelek puffanását gyorsan kirohant, felszedte a papírokat. Az ajtó küszöbe elég magason van, így az újdonsült lakos mindig megbotlik. Igen azt mondtam újdonsült, még csak 1 hete lakhat itt, mert még csak most fogták el az apukáját. A leveleket hiper gyorsasággal kibontotta, majd a legelsőt elkezdte felolvasni.
- Lana Engra! Ez a levél arra jogosít, hogy a Magic iskolába járj. A felvételi 2020. 09. 01. lesz. Szeretettel várjuk. Aláírás: Mr. René - olvasta hangosan elnyomva a madarak csipogását. - Tehát felvételre mehetek! - járkált össze-vissza, az arcán látszódott az izgalom, félelem. Elindult a hűtő felé, hogy egyen valamit. Kivett egy tál makarónit. Megette, biztos ő is izgalomevő, bár alkatán nem látszik. Barna a haja, vékony, és magas. Valaki kopogtat, vajon ki lehet az? A lány felállt az asztaltól és elindult ajtót nyitni, lenyomta a kilincset. Elena áll az ajtóban, elég feszültnek látszik.
- Mi a baj? - kérdezte a kíváncsi lány.
- Semmi, csak gondolom megkaptad a levelet. Én, már nem taníthatlak, tudod a törvények. - válaszolta, gondolom, most elmélkedsz, milyen törvény lehet ez?! Ha kíváncsi vagy, ha nem most elmondom a Varázs Törvények 8. paragrafus 2. pontját. Tehát " Bármely varázsgyermek a világban, aki eddig magántanuló volt, 13 éves kora betöltése után kötelező nyilvános iskolába járnia. Aki nem követi helyesen ezt a pontot, azt zárdába kell küldeni. " igazából csak ennyit írnak ebben a könyvben. Igen, rengeteg könyv van, melyben kifejtik a törvényeket.
- Igen, de ez egy fenomenális lehetőség! És nem akarom, hogy zárdába küldjenek. Igaz nagyon félek, de ez a lépés muszáj! - mondotta egész érett gondolkodással. A nagynénje szomorú képe beleégett az emlékeim közé. Elena nyomott egy puszit a lány arcára, majd megfordult becsapta maga mögött az ajtót. Gyerekes viselkedése, nem csak Lana-t lepte meg, hanem engem is. Igen, őt meglepte, az arcára kiült a rideg mosoly, mely derűsen hatott a környezetre, vagyis én elszomorodtam. Értem, hogy a nagynénje, de azért ez nagyon furcsa. Gondolom megfordult a fejedben, hogy ki az, aki mesél, és mi a szerepe a történetben. Ha igen akkor most kapsz is választ. Én egy beszélő madár vagyok, és a szerepem nem más, mint hogy közvetítsem neked az eseményeket. Nem csak olyan madár vagyok, mely beszél, hanem olyan aki csodásan repül, sárga a színem, és mindig kedves próbálok lenni. Bár ez a történet nem rólam szól, hanem egy fiatal lány életéről, de ezeket a tényeket rólam tudnod kellett. Na tehát a Lana egy nagyon érdekes lány, imád olvasni. Mozgást észlelek a piros sarokban, a leányka felkapta cipőjét, és ahogy elnézem, indul a vásárba. Ezt honnan tudhatom? Onnan, hogy láttam, ahogy elrakott egy cetlit. Igen vásárolni elmegy, bár mindenki elrohan előle, az eladó is félve adja ki az árut. Úgy 5 percre van a város lakhelyétől, ahol különféle boltok találhatóak. Étel-ital kereskedelem, divat, műszaki, és még rengeteg féle. Lana ahogy elnézem már beért, a csodás városközpontba. Sajnos, mindenki amint meglátta elrohant. A lány már 13 éve magányosan él, vagyis magányosan. Anyja amint megtudta, hogy férje kissé gonosz terveket sző elment, még kislány volt Lana ha a 9 éves kor kicsinek számít. A leányka nem értette, apja gonosz terveit, így anyja csak úgy otthagyta. Szülinapjaira egy nyamvadt képeslapot küldött. Nem látta anyját az óta, és így nagynénje lett az anyapótlás. Elena kedves, és megértő. Hosszú fekete haját általában copfban hordja, barna a szeme. Álmai férfiját még nem igazán találta meg, vagyis van neki egy kiszemeltje. Neve Adam, egy magas fiatalember, elvileg nagyon humoros.
- Miért nem vehetem meg ezt a ruhát? - kérdezte Lana, az eladót. Kezében egy piros ruha volt.
- Nem! Te gonosz vagy, tűnj innen. - ordított. A lány eldobta a ruhát, és sírva kirohant.
